A jen gyengülése első pillantásra Japán saját devizapiaci problémájának látszik. A magasabb amerikai kamatok vonzóbbá teszik a dolláreszközöket, miközben a jen továbbra is olcsó finanszírozási deviza. A gyenge árfolyam azonban emeli az importköltségeket és az inflációt, a jelentősebb kamatemelés pedig az államadósságot, a kötvénypiacot és a pénzügyi intézmények mérlegeit terhelné. A japán döntéshozók mozgástere ezért nem egyszerűen szűk: az egyik feszültség kezelése könnyen egy másik ponton hoz létre veszteséget.
Ezt a helyzetet nevezi a publikáció pénzügyi bezáródásnak. Minél nagyobb az egymásra épülő nominális követelések állománya, annál nehezebb veszteségmentesen korrigálni a rendszer valamely egyensúlytalanságát. A devizaintervenció rövid távon megtámaszthatja a jent, de nem szünteti meg a kamatkülönbséget, az inflációs nyomást vagy az államadósság finanszírozási problémáját. Ráadásul a dollártartalék felhasználása az amerikai állampapírpiacot is érintheti.
Itt válik fontossá a Federal Reserve FIMA repo facilityje. A konstrukció lehetővé teszi, hogy egy jóváhagyott külföldi monetáris hatóság amerikai állampapírjai fedezete mellett jusson dollárhoz, ahelyett hogy azokat a nyílt piacon értékesítené. Ez nem oldja meg Japán gazdasági konfliktusait, de mérsékelheti annak veszélyét, hogy a jen körüli feszültség Treasury-kényszereladássá és globális dollárfinanszírozási zavarrá alakuljon.
A mechanizmus egy mélyebb rendszerszintű különbséget is megmutat. A modern pénzügyi rendszer elsősorban nem a pénz reálértékét, hanem a nominális követelések teljesíthetőségét és finanszírozhatóságát védi. Biztosíthatja, hogy egy száz dolláros követelést száz dollárban teljesítsenek, de nem garantálhatja, hogy ez az összeg később ugyanannyi árut, energiát, munkát vagy aranyat vásárol. A veszteség így nem feltétlenül tűnik el: áthelyeződhet az inflációba, az eszközárakba, a kamatszerkezetbe vagy azoknak a szereplőknek a mérlegébe, akik közvetlenül nem részesülnek a likviditási védelemből.
Ez a tapasztalat a piac viselkedését is alakítja. Ha a befektetők arra számítanak, hogy a rendszerszintű finanszírozási zavarokra újabb likviditás érkezik, már nemcsak magát a hírt, hanem a várható állami és jegybanki választ is árazzák. A reakcióidő lerövidülhet, a piaci fegyelem egy része gyengülhet, és minden sikeres mentés tovább erősítheti a következő beavatkozásra vonatkozó várakozást.
Japán ezért nem egy közeli összeomlás egyszerű példája, hanem a globális nominális rendszer egyik legfontosabb stressztesztje. A teljes elemzés azt vizsgálja, meddig képes a rendszer újabb likviditással megvédeni a már létrehozott követeléseket anélkül, hogy a feszültséget a pénz reálértékébe, az inflációba vagy a politikai bizalomba helyezné át.
Az Unus Multorum célja nem az, hogy megmondja, mit kell gondolni egy adott eseményről. Célja, hogy bemutassa azokat az összefüggéseket, amelyek alapján minden olvasó kialakíthatja saját következtetéseit.
A részletes tartalom regisztráció után olvasható.
Részletes tartalom