A háromszázalékos illúzió

A világgazdaságról kialakuló hivatalos kép első pillantásra megnyugtató. A globális recesszió elkerülhetőnek látszik, a növekedés 2026-ban 3% körül maradhat, 2027-ben pedig ismét gyorsulhat. Közelebbről azonban már egészen más szerkezet rajzolódik ki. A növekedést néhány ázsiai gazdaság és az amerikai AI-beruházási hullám tartja fenn, miközben a 2027-re várt javulás olyan geopolitikai normalizálódást feltételez, amelynek egyelőre nincs meggyőzően látható alapja.

A Reuters közel ötszáz közgazdászt felölelő felmérésében az ötven vizsgált gazdaságból harminckilenc esetében emelték a 2026-os inflációs előrejelzést, harminckettőnél pedig csökkentették a növekedési várakozást. A globális növekedési konszenzus mégis 2,9% maradt, jelentős részben az AI-hoz kapcsolódó beruházások miatt. Az euróövezet növekedési várakozása eközben 0,5%-ra esett.

A látszólagos ellentmondást az oldja fel, hogy a globális átlag nem általános konjunktúrát mutat. Egymástól távolodó gazdasági térségek súlyozott eredője: egy 4–6%-os ázsiai és afrikai növekedési övezet, egy 2% körüli Latin-Amerika, valamint egy 0–2%-kal növekvő transzatlanti térség kerül ugyanabba a mutatóba.

Az alappályába épített javulás

Az IMF 2026 júliusában 3%-os globális növekedést várt 2026-ra és 3,4%-ot 2027-re. A gyorsulás azonban nem egyszerűen a jelenlegi folyamatok folytatásából következik. Az előrejelzés feltételezi, hogy a Hormuzi-szoros fokozatosan újranyílik, az energiaellátás 2027 márciusára visszatér a háború előtti állapothoz, az olajár mérséklődik, az infláció csökken, és később ismét lazulhatnak a pénzügyi feltételek. Közben az AI-beruházások pozitív keresleti hatása az alappálya része marad.

Az OECD tartós energiaellátási zavarral számoló változata egészen más eredményt ad. Ebben a globális növekedés 2026-ban 2,1%, 2027-ben pedig mindössze 1,8%. Ha ebből számviteli alapon kivesszük az amerikai AI-CAPEX világgazdasági hozzájárulását is, akkor a globális növekedés 2027-ben hozzávetőleg 1,6–1,7%-ra kerülhet. Ez már a globális recesszió általánosan használt küszöbe alatt van.

A különbség nem egyszerű előrejelzési hiba. A 3% feletti pálya geopolitikai javulást és fennmaradó technológiai beruházási keresletet tartalmaz; az 1,5–2% közötti pálya a jelenlegi zavarok fennmaradásából indul ki, és nem számol AI-osztalékkal.

Az amerikai növekedés koncentráltsága

Az Egyesült Államok GDP-je 2026 első negyedévében évesített negyedéves alapon 2,1%-kal nőtt. A Federal Reserve tág számítása szerint az adatközpontokhoz, szoftverhez, informatikai berendezésekhez és energia-infrastruktúrához kapcsolódó beruházások ebből 1,36 százalékpontot adhattak. Az importált hardver levonása után a becsült nettó hozzájárulás körülbelül 0,73 százalékpont.

Az AI-beruházások nélkül az amerikai növekedés így nem feltétlenül tűnne el, de a kivételessége nagyrészt megszűnne. Az importtal korrigált számítás körülbelül 1,4%-os első negyedéves növekedést mutat, a teljes tág technológiai beruházási blokk nélkül pedig csak 0,7%-ot. Ebben a képben az amerikai alapgazdaság már sokkal közelebb kerül a gyenge európai teljesítményhez.

A beruházás maga kétségtelenül valós. A széles körű termelékenységi megtérülés azonban még nem bizonyított. Emiatt az AI nem egyszerűen lehetséges pozitív hatás, hanem koncentrációs kockázat is. Ha a vállalati bevételek nem igazolják a beruházások méretét, a következmény nem áll meg az adatközpontoknál: technológiai részvényeket, fogyasztást, hitelpiacokat és kelet-ázsiai exportőröket egyaránt érinthet.

Ami AI nélkül is megmarad

A legfontosabb szerkezeti eredmény az, hogy az AI-boom eltávolítása nem egyformán érintené a világgazdaságot. Elsősorban az USA növekedési modellje, valamint Tajvan és Dél-Korea exportja gyengülne. India, Afrika, Latin-Amerika és a Közel-Kelet alapvető növekedési mechanizmusai viszont alig változnának. Ezeket a gazdaságokat továbbra is a demográfia, az urbanizáció, az infrastruktúra, a hazai fogyasztás, az iparosodás, a regionális kereskedelem és a nyersanyagtermelés mozgatná.

Kína helyzete szintén eltér az amerikaitól. Az ország nemcsak adatközpontokat épít, hanem félvezető-, elektronikai, energia-, telekommunikációs és ipari termelési kapacitást is fejleszt. A beruházások értékelésekor ezért nem elegendő kizárólag a nyugati vállalati megtérülési mutatókat alkalmazni. A technológiai tanulás, az importhelyettesítés, az ellátásbiztonság és az exportpiaci pozíció a kínai állam számára ugyancsak hozam.

A Globális Délnek ráadásul valószínűleg nincs szüksége az amerikai frontier modell másolására. Mezőgazdasági, egészségügyi, oktatási, közigazgatási vagy vállalati feladatokhoz sokkal fontosabb az alacsony költség, a helyi nyelv, az energiahatékonyság és a hétköznapi eszközökön történő futtathatóság. Kína már most képes ilyen kisebb modelleket, hardvert, hálózati infrastruktúrát, finanszírozást és helyi adaptációt egyetlen rendszerként kínálni.

Így az AI nélküli világ nem feltétlenül a Globális Dél növekedését gyengítené meg a legjobban. Inkább láthatóvá tenné, hogy a világgazdaság növekedési súlypontja már elmozdult, miközben a transzatlanti gazdaság teljesítményét egy szűk és még nem igazolt megtérülésű beruházási ciklus javítja.

A 3% körüli globális növekedés ezért nem feltétlenül hamis szám. Olyan átlag azonban, amely többet takar el, mint amennyit megmutat.

A teljes elemzés regisztráció után olvasható.

Az Unus Multorum célja nem az, hogy megmondja, mit kell gondolni egy adott eseményről. Célja, hogy bemutassa azokat az összefüggéseket, amelyek alapján minden olvasó kialakíthatja saját következtetéseit.